Késői laskagomba Forrás: http://gomba.extra7.hu
Jellemzés: Élő fán és faanyagon termő, féloldalas kalapú gomba. Kalapja többnyire szürke, lefutó lemezei és tönkje fehér.
Kalap: Kissé domború, kagylószerű, majd lapos, féloldalas, kajla. Néha kicsi, 2-10 cm, máskor igen nagyra, 35 cm-ig megnő. Fiatalon a széle begöngyölt. A kalapok emeletesen állnak egymás felett, felül a legnagyobbak. Színük különféle, legtöbbször szürkésfekete, palaszínű, de lehet barnásszürke, kék vagy fehéres is. Fiatalon többnyire ibolyásfekete, majd hamuszínen át sárgásra fakul.
Lemezek: A spórapor fehér, bőven hull, és a kalapok alatt a talajt fehéren bevonja. Spórái fehérek, hosszúkás tojásdadok.
Tönk: Igen rövid, és egy közös tőből sok tönk indul ki. A közös összeolvadó tönkrész lehet akár 15 cm széles is, és ebből a vastag alapból néha több, akár 15 cm hosszú tönk is kinyúlhat. Felületük pehelyszőrös, színük fehér vagy halványszürkés.
Hús: Fehér, puha, de később szívós lesz. A tönkrész már fiatalon is az. Szerkezete sugarasan rostos, szálakra foszló.
Szag és íz: Kellemes és erős gombaszaga van, íze édeskés. Termőhely és idő: Ôszi-téli gomba, szeptembertől terem. Enyhe téli és kora tavaszi hónapokban is előfordul. Különféle élő fák törzsén, tövén, tuskóján, gyakran bokrok tövén is csoportosan terem. Főleg fűzfán, bükkön, de sokféle más erdei és kerti fán, sőt bodzán is megtalálhatjuk. Nem támadja meg az ép fát, csak a sérültet. A fában hosszában terjed, és így a gombakalapok néha 4-5 m magasan is mutatkoznak. Nem ritka az akár több kilogrammos laskagomba csoport. Kivágott fán és földben maradt tuskón is kinő. A gomba által megtámadott fa kellemes gombaszagú és fehér. Faanyagon, fűrészporon, sőt különféle hulladékanyagokon is termeszthető.
Felhasználás: Ehető, árusítható gomba, a régi idők óta fogyasztják. Levesbe és húsételhez jóízű. Az idősebb példányok kissé rágósak és nehezen emészthetők. Legjobb, ha apróra vagdalva vagy darálva tesszük az ételbe, vagy ha szárítjuk, és porrá törjük. Igen szépen, eredeti színében szárad, és jól porítható.
Kalap: Kissé domború, kagylószerű, majd lapos, féloldalas, kajla. Néha kicsi, 2-10 cm, máskor igen nagyra, 35 cm-ig megnő. Fiatalon a széle begöngyölt. A kalapok emeletesen állnak egymás felett, felül a legnagyobbak. Színük különféle, legtöbbször szürkésfekete, palaszínű, de lehet barnásszürke, kék vagy fehéres is. Fiatalon többnyire ibolyásfekete, majd hamuszínen át sárgásra fakul.
Lemezek: A spórapor fehér, bőven hull, és a kalapok alatt a talajt fehéren bevonja. Spórái fehérek, hosszúkás tojásdadok.
Tönk: Igen rövid, és egy közös tőből sok tönk indul ki. A közös összeolvadó tönkrész lehet akár 15 cm széles is, és ebből a vastag alapból néha több, akár 15 cm hosszú tönk is kinyúlhat. Felületük pehelyszőrös, színük fehér vagy halványszürkés.
Hús: Fehér, puha, de később szívós lesz. A tönkrész már fiatalon is az. Szerkezete sugarasan rostos, szálakra foszló.
Szag és íz: Kellemes és erős gombaszaga van, íze édeskés. Termőhely és idő: Ôszi-téli gomba, szeptembertől terem. Enyhe téli és kora tavaszi hónapokban is előfordul. Különféle élő fák törzsén, tövén, tuskóján, gyakran bokrok tövén is csoportosan terem. Főleg fűzfán, bükkön, de sokféle más erdei és kerti fán, sőt bodzán is megtalálhatjuk. Nem támadja meg az ép fát, csak a sérültet. A fában hosszában terjed, és így a gombakalapok néha 4-5 m magasan is mutatkoznak. Nem ritka az akár több kilogrammos laskagomba csoport. Kivágott fán és földben maradt tuskón is kinő. A gomba által megtámadott fa kellemes gombaszagú és fehér. Faanyagon, fűrészporon, sőt különféle hulladékanyagokon is termeszthető.
Felhasználás: Ehető, árusítható gomba, a régi idők óta fogyasztják. Levesbe és húsételhez jóízű. Az idősebb példányok kissé rágósak és nehezen emészthetők. Legjobb, ha apróra vagdalva vagy darálva tesszük az ételbe, vagy ha szárítjuk, és porrá törjük. Igen szépen, eredeti színében szárad, és jól porítható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése