Hetek óta emlegetnek a német kollégáink egy éttermet, ahová feltétlen el kell mennünk.
- De miért? Kérdeztük.
- Majd meglátjátok.
Csak vártuk csak vártuk, hogy végre eljussunk. Háromszor futottunk már neki, de nem jött össze.
10-én volt a születésnapom. Pontosan a..........
Ezt inkább nem írom le. Leírtam, úgy sem néz ki jól...... Kimondva sem. Bár a kétharmadának sem érzem magam. De a tények makacs dolgok, ahogy egy hajdani barátom mondta mindig.
Ott tartottam, hogy az x-dik szülinapom volt, és ennek apropóján végre ellátogattunk, az XXXL étterembe. Kb. 25-30 km utaztunk. Kedves német kollégáink mondták, hogy rendelnek nekünk. Nem kis meglepetésünkre, felszolgálták nekünk azt amiért már hetek óta emlegették, mi pedig vártuk ezt a találkozást.
Cheeseburger menü. De nem ám akármilyen.
A séf állítása szerint, 4 kilogramm maga a burger és cirka 80dkg-1 kg a "pommesz", ahogyan itt nevezik a sült burgonyát.
Kollégáink mondták, hogy ők nem bírták hárman megenni, kíváncsiak, hogy nekünk sikerül-e. Összesúgtunk a srácokkal és persze azonnal előjött a magyar virtus. Csendben megegyeztünk, akármi is történik, egy falat sem maradhat. Mosoly és nekiálltunk......
Ennyi volt egy adag.
De ez csak a cheeseburger, krumpli sehol. Az még egy-másfél púpos tányér fejenként. Nem tűnik a képen olyan nagynak, én nagy evő vagyok, de higgyék el ez a látszat ellenére is ez egy komoly adag.
Ebből,
ennyi maradt.
Kicsit ugyan pihegve, megkérdeztük, hogy még esetleg egy fagyit rendelhetünk e. Sajna a konyha korán zár, mi pedig eleve későn érkeztünk, így fagyi már nem volt. Német kollégáinknak csak kerekedett a szeme. Többször elhangzott, hogy ez hihetetlen.
Das ist unmöglich........
Das ist unmöglich......
Azt is megtudtuk, hogy egyedül még soha senkinek nem sikerült megennie. Itt a kihívás.
Kitettünk magunkért!
Megpróbálnák?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése