Leberkase brötchen

Mondhatnám, hogy ez a német hamburger, és valószínűleg nem is állnék nagyon messze a valóságtól. Itt is van McDonalds, Burger King de mellette életben maradt a Liberkase brötchen és a Braten brötchen is. Rengeteg bevásárló helyen, kis büfében, az autópályák étkezdéiben is lehet kapni ezt az egyszerű szendvicset. Amit vagy mustárral vagy ketchuppal ízesítenek.Tulajdonképpen nagyon egyszerű. Egy kettévágott zsemle és benne ez a darab hús. Leginkább a párizsira vagy a húskenyérre hasonlít. Megszereztem a receptjét, amint otthon leszek elkészítem és megosztom, hogy megkostólhassa aki csak akarja
Van olyan kollégám akinek nem ízlett, nekem bejött.

Semmi különös, de mégis......

Aki Németországban jár, kostólja meg és döntse el maga, hogy szereti vagy sem!

Jó étvágyat mindenkinek!

Kóstolta már valaki?

Bad Berneck-i western buli,

Napok óta láttunk egy feliratot az autóút mellett, 08.24. SV Röhrenhof, Western fest. Gondoltuk ez is egy kicsit színesíti az amúgy 11-13-órás munkanapjainkat. Azonban hamar elakadtunk. Mi lehet ez az SV Röhrenhof, helység név, vagy valami utcanév? Beírtuk a GPS-be, semmi. Nem helység név, nem utca név, hát akkor mi lehet? Internet.....

Kiderült, hogy a helyi sportklub neve és ott lesz ez a  rendezvény. A helyzetünk javult, már csak a sportpályát kellett megtalálnunk.... 

Sikerült.

Jó sörök, egyszerű és ízletes ételek. Íme a western leves és a steak ami ugyan sertés flekken volt marha helyett, de ettől még jól esett mindannyiunknak.

 Nos.... a western leves pedig, ami látványban a Bud Spencer-es (Carlo Pedersoli) és Terence Hill-es
(Mario Girotti) westernekben olyan jóízűen fogyasztott babos ételhez volt leginkább hasonlatos.
Ízében pedig, egy enyhén csípős con carne-hoz hasonlított.
Nem tudom tudták-e, Carlo Pedersoli többszörös olasz bajnok úszó és válogatott vizilabdás volt. Többek között játszott a magyar válogatott ellen is.

 

A világon mindenhol  vannak magyarok, szokták mondani. Itt is sikerült összefutnunk eggyel.

Waischenfeld-i lovagi játékok

Újabb szabdnap. Újabb kirándulás.

Most a fent nevezett városokban látogattunk meg különböző programokat. Némi, bár nem sok köze volt azért a kirándulásnak a gasztronómiához. Ettünk ezt azt a kollégámmal. De ne vágjunk a dolgok elébe. Az egik napalipot lapozgatva találtam egy hírdetést a Waischenfeldi lovagi napokról, ami idén augusztus 24.-25-én hetedik alkalommal lesz megrendezve. Megnézetm a térképen, hogy merre van ez a város és máris megszületett a döntés. Ezt látnom kell.
Jól döntöttem, nagyon érdekes és látványos volt. Erről tanúskodnak a következő képek.

Eljött 24-e, indulás.
Megérkeztünk a városba. Semmi csinnadratta, de, hogy csinnadratta nincs az még csak csak, de egy árva tábla sincs, hogy itt bizony rendezvény van. A forgalom és az emberek száma sem mutatta, hogy itt valami lesz. Kezdtem elbizonytalanodni. Körbe nézek.Várnak sincs nyoma se, csak egy hatalmas sziklafal. Bitos ennek a tetején vagy emögött lehet a vár.
Nem adom fel gondoltam.
A városka egyébként is nagyon hangulatos. Leparkoltam az autót és kollégámmal nekivágtunk.
Megcéloztuk a sziklafalat és közben azért nyitott szemmel sétáltunk a városban.

               Egyik kis kút után következett a másik.


              

Majd a városka kis folyója és a működő vizimalma.

A városka régi stílusú épületei..

 Majd végre megpillanthattuk a sziklára épült vártornyot.  

Tovább haladtunk utunkon, felvillanyozva torony látványától, hátha mégis jó helyen járunk. Újabb bíztató látvány volt a vár falának megpillantása.

Most már biztosak voltunk abban, hogy megérkeztünk, jó helyen járunk.

Az egész valóban olyan volt mintha valóban ebbe a középkori táborba, vásári forgatagba cseppentünk volna. 

Volt itt minden ami szemnek, szájnak, fülnek ingere.

Aranyszőrű paripa.

                                           Lovagi felszerelés.

A középkori lakosok.                                                                        

A vásári forgatag minden kelléke

A jövő nemzedék.

 A muzsikosok is nagyban hozzájárultak, kellemes zenéikkel és énekükkel ahhoz, hogy valóban azt hihessük a középkorban járunk.

A boszorkánysággal vádolt nők és férfiak elítéléséhez vagy épp felmentéséhez használt boszorkány mérleg, ami az inkvizíció fontos eszköze volt.
Mint az köztudott, a boszorkányok súlya természet ellenesen vagy túl nehéz vagy túl könnyű. Így a mérleg szolgáltatott bizonyítékot a boszorkányságra.

Ténykénként had álljon itt, az igazság egy darabja is. 600 óta, azaz a Pápaság fennállása óta és az inkvizíció 1203-től 1808-ig tartó időszaka alatt egyes történészek szerint kb 50 000 000 embert azaz ötvenmillió embert végeztek ki, akik valamilyen módón a római katolikus egyház útjában álltak.

Továbbá, érdekes cikket lehet olvasni a boszorkány mérlegről az alábbi linken:
http://www.berkano.hu/oudewater.html

                                           

 A lányaimnak biztosan nagyon tetszene ez a hercegnős vagy királylányos ruhaköltemény.

 Elérkeztünk a kulináris élvezetekhez. Az oka igen egyszerű, megéheztünk.

Aki készítette.                                                            Amit készített.

                

Hafel Tasche, kikötői táska. Hogy miről és miért éppen ezt a nevet kapta, arra sajnos nem deerült fény.

Minden esetre nagyon ízletes volt. Frissen sült lepényszerű kenyeret felhasítanak és beletesznek káposztát. enyhén csípősre fűszerezett csirke vagy pulyka sültet, leöntik joghurtos szósszal valamilyen különleges mogyorós zöldfűszeres cuccal megszórják.

Az utca népe.

Eljött a várva várt lovagitorna is.

Egy vásárból sem hiányozhat a táncoló, jólsoló cigányasszony. Innen sem hiányzott.

A céhes mester....

Nagyon tetszett. Érdemes volt eljönni.

Sajtos, párizsis zsemle

Ennél kevés egyszerűbb ötlet van, hogy meglepjük egy reggelinél szeretteinket. Bár, be kell lássam, aki Genovévának vagy Zseraldinának szeretne ilyen kis meglepetést, annak nehezebb a dolga. Nagyobbik lányunknak készült ez a reggeli, mikor már a nevét el tudta olvasni.

Sok sikert mindenkinek!

Sikerült meglepni valakit?

Tükörtojás kicsit másképp

Sok nagyon egyszerű étel van, amit egy egy ötlettel fel lehet dobni. Feleségem küldte a fotót, hogy ma reggel mivel lepte meg gyerkőceinket. Egy romantikus,könnyen elkészíthető rreggelihez és vacsorához is jó ötlet.



Hozzávalók1 adaghoz:
1 tojás
1 virsli
1 csipet só
1 evőkanál extraszűzolivaolaj


Azt gondolom senkinek sem kell elmagyarázni, hogyan kell tükörtojást készíteni. Van aki lágyabban, van aki keményebben szereti a sárágáját. Erre azonban van egy trükk. Ha lágyan szeretjük, a dolog egyszerű. Beleütjöm a serpenyőbe a tojást és addig sütöm csak a amíg a fehérje megszilárdul, láthatóan a sárgája ilyenkor még folyékony. Ha azonban kemény sárgáját akarok, akkor nem az a feladat, hogy szénnéégetem a fehérjét, hanem azonnal lefedem a serpenyőt, így a tojás fehérje megsül, míg a sárgája pedig megkeményedik, megsül és megfő egyszerre.

A képen látható virslit pedig egyszerűen kettéhasítjom, úgy hogy a az egyik vége egyben marad, a másik végét pedig egy hústűvel vagy egy fogpiszkálóval, a képen látható módon összetűzöm. Belehelyezem a forró olajba és beleütöm a tojást.

Jó étvágyat mindenkinek!

Sikerült? Ugye milyen egyszerű és jópofa?

XXXL Cheeseburger

Hetek óta emlegetnek a német kollégáink egy éttermet, ahová feltétlen el kell mennünk. 

- De miért? Kérdeztük. 

- Majd meglátjátok. 

Csak vártuk csak vártuk, hogy végre eljussunk. Háromszor futottunk már neki, de nem jött össze. 

10-én volt a születésnapom. Pontosan a.......... 

Ezt inkább nem írom le. Leírtam, úgy sem néz ki jól...... Kimondva sem. Bár a kétharmadának sem érzem magam. De a tények makacs dolgok, ahogy egy hajdani barátom mondta mindig.

Ott tartottam, hogy az x-dik szülinapom volt, és ennek apropóján végre ellátogattunk, az XXXL étterembe. Kb. 25-30 km utaztunk. Kedves német kollégáink mondták, hogy rendelnek nekünk. Nem kis meglepetésünkre, felszolgálták nekünk azt amiért már hetek óta emlegették, mi pedig vártuk ezt a találkozást.

Cheeseburger menü. De nem ám akármilyen.

A séf állítása szerint, 4 kilogramm maga a burger és cirka 80dkg-1 kg  a "pommesz", ahogyan itt nevezik a sült burgonyát.

Kollégáink mondták, hogy ők nem bírták hárman megenni, kíváncsiak, hogy nekünk sikerül-e. Összesúgtunk a srácokkal és persze azonnal előjött a magyar virtus. Csendben megegyeztünk, akármi is történik, egy falat sem maradhat. Mosoly és nekiálltunk......

Ennyi volt egy adag.

                                                      

De ez csak a cheeseburger, krumpli sehol. Az még egy-másfél púpos tányér fejenként. Nem tűnik a képen olyan nagynak, én nagy evő vagyok, de higgyék el ez a látszat ellenére is ez egy komoly adag.

Ebből,

                     ennyi maradt.

Kicsit ugyan pihegve, megkérdeztük, hogy még esetleg egy fagyit rendelhetünk e. Sajna a konyha korán zár, mi pedig eleve későn érkeztünk, így fagyi már nem volt. Német kollégáinknak csak kerekedett a szeme. Többször elhangzott, hogy ez hihetetlen.

 Das ist unmöglich........

Das ist unmöglich......

Azt is megtudtuk, hogy egyedül még soha senkinek nem sikerült megennie. Itt a kihívás.

Kitettünk magunkért!

Megpróbálnák?

Semmi köze a bloghoz..

Nekem természetesen megint csak egy teljesen más témájú bejegyzést sikerült ma írnom.
Mai szabadnapunkat Off-road-ozással töltöttük.
Őszintén meg kell mondjam, nem ez volt a program, de cseppet sem bánjuk.
Történetesen kollégánk barátnője is Európának éppen ebben a szegletében dolgozik, Weimar-ban, meginvitált bennünket egy magyaros ebédre. Nem voltam túl lelkes, de ne én legyek mindig a rossz arc, elfogadtuk a meghívást. A magyaros ebédről nem ejtenék szót.
Viszont ami az ebéd után történt arról inkább.
Gondoltunk egyet, és kollégánkat magára hagytuk a barátnőjével, mi pedig elindultunk felfedezni Weimart és környékét. Liszt Ferenc itt is jelen van. Weimarban az udvari színház karmestereként itt élt a városban.
Séta a városban és egyik parkjában.

 

Majd újabb programként gondoltuk megnézzük mi az a hatalmas torony, ami már több kilométer távolságból is látszik.
 Többször nekifutottunk, belőve az irányt, de nem találtuk a megfelelő utat. Harmadik nekifutásra, gondoltam egyet és letérve a szilár burkolatú utakról, nekiindultunk légvonalban. Na ebből lett végül a több órás off-road-ozás.





Egy két kép csak úgy ízelítőnek.

 

                                                                         

A történet kevésbé vidám de mindenképpen szót érdemlő része, hogy kiderült, a hatalmas torony egy emlékmű a Buchenwald-i koncentrációs táborban elhunytak emlékére.

                                                                          

 
18 nemzet neve van feltüntetve ennek a monumentális emlékműnek egyik részén. Az első hatalmas talapzaton a felirat Magyarország a másik felén Ungarn és így van minden nemzetnek külön egy egy ilyen talapzata.



                                                                       



Nagyon sok Magyar fordult illetve halt meg itt a táborban. A tábor felszabadításakor itt volt az akkor tizenöt éves Kertész Imre. (2002-ben írói Nobel-díjat kapott)
A tábor felszabadításában is komoly szerepet játszottak a Magyar foglyok.

Akit érdekel a téma, keresgéljen a neten. Nagyon sok érdekes és szomorú információt találhat.

Oeufs en cocotte

Egy újabb érdekesség otthonról.

                                             

Azt mondják, Franciaországban akkor válhat valakiből chef, ha 101 féle képpen tudja elkészíteni a tojást. Ennek egyik módja az oeufs en cocotte (öf an kokott), azaz tojás tálkában. Eredetileg egyszemélyes adagokat szokás készíteni apró, hőálló tálkákban, de mivel nekem sajnos nincs ilyenem, a legkisebb jenai tálamat használtam. A franciák zöldspárgát, újhagymát és créme fraiche-t használnak hozzá, ezekből a jelen évszakban créme fraiche-t és zöldspárgát nem kaptam. Gondoltam, ha már nem tudom magam az eredeti recepthez tartani, kicsit improvizálok. A zöldspárga ráadásul a gyerekek által nem épp favorizált zöldség, messziről ordít róla, hogy egészséges.

Tehát, erős hátrányból indulva az eredetihez képest a következőt csináltam.

Hozzávalók:

4 szelet bacon

3 szál újhagyma

4 szelet zöldborsos camembert

4 nagykanál mascarpone

3 tojás

A bacon-öket apróra vágtam és alaposan megpirítottam egy serpenyőben. Egy tálkába szedtem őket, majd a felaprított újhagymát gyorsan megfuttattam a szalonnából kisült zsíron. A hagymát és a bacont az aprócska jénaiba tettem, majd a mascarponét hozzáadva átkevertem az egészet. Ezután ráhelyeztem a camembert szeleteket, és ráütöttem a három tojást. Óvatosan kell ráütni a tojást, hogy a sárgája egyben maradjon. A jénait ezek után egy tepsibe helyeztem, és a tepsit megtöltöttem forró vízzel, hogy a jénai feléig vízben álljon. Ezt az egészet a 180 fokra melegített sütőbe tettem 20 percre. Igaziból úgy kellene elkészíteni, hogy a sárgája még remegős legyen, de én úgy nem szeretem, így én jól átsütöttem. Kisebbik lányom persze meg sem kóstolta, bár lelkesedett, hogy milyen jól néz ki és a neve is nagyon tetszett neki. A nagylánnyal ketten gyorsan befaltuk, szerintünk igazán finom lett. Első alkalommal készítettük el, de biztos, hogy nem utoljára. Pompás ráérős reggeli!

Megcsinálta valaki?

Próba, szerencse! Jó étvágyat!