2013. július 22., hétfő

Bayreuth

Tulajdonképpen ebben a városban dolgozunk, és még alig alig ejtettem szót róla.
Mit is érdemes tudni......
Wagner lázban ég a város, mivel éppen most ünneplik születésének 200. évfordulóját. 1813. május 22-én született Lipcsében. II. Lajos bajor király kegyeltje volt, az ifjú király rajongott a műveiért és Wagner személyiségéért. Nagy befolyása volt a nála harminckét évvel  fiatalabb II Lajosra.
Jó barátságban volt Liszt Ferenccel aki többször segítette pályafutását. Később elvette Liszt Ferenc Cosima nevű lányát. Bayreuth-ban építette az otthonát  a Wahnfried-et. (amit éppen most újítanak fel) Ő éppíttette a Festspielhaust, részt vett nagy álmának a megvalósításában is, a Bayreuth-i operaház építésében. Építési vállakozásai és zenei fesztiválja az anyagi csőd szélére sodorta élete utolsó éveiben. Végül a II. Lajos sietett a segítségére és a Festspielhaus adósságait magára vállalva.
Itt található Bayreuth-ban, a Wahnfried szomszédságában az a villa ahol 1886. július 31-én 74 évesen elhunyt Liszt Ferenc, a magyar zenei géniusz. Az egyik legtermékenyebb zeneszerzőnek számít 1400 kisebb nagyobb művével. Zsenialitására már első, 11 évesen adott koncertjén felfigyeltek, többek között Beethoven is.
A városnak 1975 óta van egyeteme is.

Az előzőekben említett mindkét épület, ennek a Neues Schloss-hoz tartozó parknak a tőszomszédságában található.



                                                                           



                                                                A ház melyben elhunyt Liszt Ferenc.


                                                    

                                                                        Wahnfried.

















                 


                                                          A Bayreuth-i operaház.
                                             

Ezeken kívül is van látnivaló bőven. Az Altes Schloss,


                     












                                                          a Neues Schloss és Bayreuth egyéb kedves belvárosi épületei
       
                               




 Aki szereti Wagner muzsikáját, kerekedjen fel és látogasson el a minden évben megrendezésre kerülő zenei fesztiválra.


Ha tetszett és érdekesnek találta, vagy ismer valami érdekességet a fentiekkel kapcsolatban, írjon bátran és ossza meg velünk gondolatait, tudását!

                                         
.                                                   

2013. július 21., vasárnap

Eremitage, Bayreuth

A következő látványosság amit meglátogattam az Eremitage. Az eső csepegett, így társaság hiányában egyedül indultam a felfedezésére. A látvány magáért beszél.

A parkolóból egy parkon át, vagy a park két oldalát szegélyező gyönyörű "zöldfolyósón" juthatunk a következő helyszínre.

Nekem nagyon tetszik, pedig ez az épület funkcionalitását tekintve csupán arra szolgált, hogy a park egzotikus, nem ezen az éghajlaton élő növényei átvészeljék a telet. 


Közelről már kicsit giccses, ugyanakkor elképesztő munka lehetett az elkészítése.


Nagyon kellemes volt e falak között és e gyönyörű parkban sétálgatni, ücsörögni, olvasgatni. 




Sajnos ez az impozáns wasserspiele nem működött.



A második látogatásomkor már szerencsém volt. Jobb idő volt, napsütés és működött a szökőkút.



A főépület a park többi részéhez képest, számomra nem volt annyira lenyűgöző. De ki ki eldöntheti saját maga.
                                     

Remélem sikerült felkeltenem az érdeklődést.

2013. július 18., csütörtök

2013. július 17., szerda

Bamberg Alte Burg

Bamberg....  Még mindig....

De már a következő látnivaló, az öreg vár.

A kút.                                                                                              A lakótorony.



A vastag falaknál valyon a hőszigetelés volt az elsődleges szempont?




A várfalakon belül található ez a 33 m magas torony, amibe bárki felmászhat a kézzel írt tájékoztató szerint, 1 euróért, amit a kedves lépcsőmászó elhelyezhet a cetli mellett található becsületkasszában.

 A lépcső felfelé...... és természetesen visszafelé is.













Félúton valahol.....

A torony tetején vár bennünket a lenyűgöző látvány.




Szerintem ezért érdemes felmászni.
















Nem csak akkor érdemes megnézni, ha Németországban utazva véleltlen erre járunk és meglátjuk kiírva az autópályán. Akár úti célként is tervbe vehetjük, amennyiben ilyen jellegű utat tervezünk.

Egyetértenek?

2013. július 16., kedd

Bamberg


Türelmetlen vagyok... szabadnapunk van, már minden a neten elvégezhető dolgomat elvégeztem, olvastam várva kollégáimra. Negyed kettőkor úgydöntöötem bekopogok hozzájuk. 
Alszanak. Negyed kettőkor.
- Jöttök?
- hmmmmmm, háááááát......
-hova
- Nem mindegy? Bárhová.
- Most ébredtünk és.....
- Egyébként Bambergbe.
- aaaaaaaaaaaaaa, nem tudjuk.......
- Ok elmentem, majd jövök.

Így vágtam neki ennek a kirándulásnak.

A mindenhol megtalálható kép  Bamberg egyik gyönyörű épületérő, és a Dómról.


Igyekeztem olyasmit is fényképezni ami nem annyira jellegzetes mint a fenti épület.
 Engem ez is lenyűgözött. Milyen lehet itt élni egy ilyen házikóban a "folyóban"?

 Egy több száz éves fogadó.

Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy ismerjük a derékszöget. Tényleg? 
 
 A kép magáért beszél. (kevésbé a minősége inkább csak a látvány)

Érdemes megnézni.

Ugye milyen gyönyörű?

2013. július 14., vasárnap

Eperlekvár

Most, hogy ilyen messzire kerültem a konyhámtól, segítséget kellett kérnem, hogy ne maradjak teljesen recept és bejegyzés nélkül.
Kiderült, hogy a feleségem eper lekvárt főzött.Megkértem hát, hogy írjon is hozzá nekem egy bejegyzést.Nagyon jól ír. De ezt nem csak úgy udvariaskodásból mondom. Kifejezetten jól. Szerintem írnia kellene. Nekem nagyon tetszik a stílusa.

Lássuk a bejegyzését.



Bevásárlás közben bájos üvegegkre bukkantam. A pénztárnál a hölgy érdeklődött, hogy epret főzök-e be. Nem, majd sárgabarackot. Mondtam én akkor, de azonnal meg is született a vágy, hogy eperlekvárt főzzek. Az eper egyébként is a kedvenc gyümölcseim egyike, kisebbik lányom pedig rajongásig imádja.  Neki is indultam a piacnak, hogy beszerezzem a lekvárnak valót. A receptet nem bonyolítottam túl, azért készítek itthon lekvárt, hogy minimalizáljam a mesterséges anyagok előfordulását a termékben. Sokan raknak az eper lekvárba citromsavat, nátrium-benzonátot, és nem főzik tovább 10 percnél, hogy maradjon benne vitamin. Hát, nekem ez kicsit faramuci logika, így inkább főzőm tovább, de vegyszer nélkül. Emiatt aztán a hozzávalók listája elég rövid:

5 kg eper
1 kg finomítatlan nádcukor

És akkor nagy lelkesen nekiláttam. Először az eprek apró zöld csumáját távolítottam el és adagonként szűrőkanálban alaposan megmostam őket. A legnagyobb tálcámra halmoztam őket, de csak a fele félt rá egyszerre. Akkor gondoltam, elkezdem beleaprítani a lábosba. Mivel szép nagyszemű epret vettem, négybe kellett vágni őket, időnként hatba. Azért itt már volt olyan, mikor azt éreztem, hogy lehet, hogy nem volt ez mégsem akkora ötlet. Borzalmasan lassúnak tűnt a folymat és a kezeimre pillantava kétségeim támadtak, hogy nem vágtam-e el az ujjam. De nem, csak az eper leve folyt patakokban a kezeimen. De akkor még hátra volt a másik 2,5 kilónyi eper. Újra csumázás, mosás és az aprítás.
Két epizódnyi ilyen-olyan helyszínelők pörgött le, mire az 5 kiló eper összeaprítva a lábosban figyelt. Jöhetett a cukor. Ami némileg kényszerpálya volt, mert mivel nagyon kevés cukrot használok, nem volt itthon egy kg-nyi kristálycukor. Ellenben egy kg finomítatlan nádcukor barátságosan mosolygott a polcon. Gyors konzultálás Mamival, aki szerint: “rakjál már bele rendeset is”, meggyőzött róla, hogy az tökéletes lesz. És akkor az egész zacskónyi barna cukrot rászórtam az összeszecskázott eperre. Megkevertem és ezzel éjszakára magára hagytam.
Másnap reggel alágyújtottam és gyakran kevergetve felforraltam. Alacsony lángon közel két órát főztem, folyamatos kóstolgatás mellett. Az íze fenomenális! 
Amíg főtt a lekvár, az üvegeket mosogatógépben kifőztem. Mikor már úgy gondoltam, jó a lekvár (ez akkor volt, mikor megláttam, mennyi az idő, és tudtam, hogy indulnom kell a gyerekért, hogy odaérjünk a hegedű órára), botmixerrel gyorsan széttrancsíroztam a magukat makacsul tartó nagyobb darabokat. Úgy látszik, még apróbbra kellett volna vágni őket. Felmerült bennem, hogy lemerek a levéből, még botmixerelés előtt, de annál sűrűbb volt, semhogy ezt meg tudjam tenni. A steril üvegekbe mertem a forró lekvárt és befőző fóliával fedtem őket. Miután rátettem a tetejüket is, néhány percre fejre állítottam őket. Ezután a bebugyoláltam őket egy törölközőbe, és betakartam az egészet Ricsi dunyhájával. Egyszerűen szólva, dunsztba tettem őket. Nagyjából kettő napra volt szükség, hogy teljesen kihűljenek.

Roppant büszke voltam magamra, hogy ezt így megcsináltam. A lekvár sajnos kicsit híg, ámbár ez engem nem keserít el, a színe pedig egészen mélyvörös lett, a barnacukornak köszönhetően. Gyönyörű!!! Miért, nem? De! Már megint igazam volt... ;)


Tetszett?

2013. július 13., szombat

Eltévelyedésem... Bad Berneck

Úgy alakult, hogy négy-öt hónapot Németországban töltök, munka címszó alatt...

Gondoltam sikerül megint egy apartmanban elszállásolni magam és két kollégámat, akkor hetente egy egy receptet megoszthatok. Ez olyannyira nem sikerült, hogy ez éppen a negyedik szállásunk és még csak másfél hónap telt el. Ugyanis itt Bayreuth-ban született Richard Wagner és ezt pontosan 200 évvel ezelőtt tette.
Ennek jegyében itt Wagner év van, folyamatos programokkal és folyamatosan teltházas szállodákkal, hotelekkel. Az épp aktuális hotelünk is 20 kilóméterrel arrébb van, egy Bad Berneck nevű, gyönyörű kis településen.
 
Egy két este felsétáltunk ide, gyönyörködtünk a romokban és a kis szűk völgykatlanra nyíló kilátásban.


Továbbá a laptopom KÉK halált halt, hogy teljes legyen az örömöm. A falhozcsapkodás és az ablakonkihajítás között vaciláltam, de győzött a józan ész és inkább lefeküdtem. Másnap a kollégáim segítségét kértem, mire kiderült, hogy az egyikük imád szenvedni az ilyen problémákkal.....
Utánaolvasott, csinált valamit, nem ment....
Újabb olvasás, újabb csinálás, semmi....
Szétszedés, vizsgálódás, természetesen újabb olvasás, összerakás.... NEM MEGY...
Kezdek feszült lenni, bár örülök, hogy egyáltalán van aki foglalkozik a géppel... Én a bekapcs gombig jutottam számítástechnikából. Sajnos.
Érdekes infó újabb olvasás után, kütyü vásárlás, adatok lementése, sikeres... De a laptop nem megy..
Megnyugodtam.... Nem lesz mostanában laptopom.

Felhívtam az otthon maradt kollégámat, hogy nem tudok dolgozni így a szokottnál is több feladat hárul rá a következő hónapokban. Mit mondjak, nem volt természetes a mosolya a hír hallatán. Néhány nap múlva felhívott, - Nem is gondoltam, hogy te ilyen sokat dolgozol.
No komment.

Újra szétszedés, újabb kütyü vásárlás....Félsiker éledezik a gép...
Már csak napok kérdése mire sikerül az összes szükséges program letöltése......
Pár nap és teljes a boldogság.

MŰKÖDIK!!!

Alapvetően a receptjeimet szerettem volna ebben a blogban megosztani, azoban a hotel szobákban a főzőcskézés, hogy is mondjam................ nem kívánatos és kicsit nehezen is kivitelezhető, így eltévelyedve néhány képes beszámoló következik kalandozásaimról.

 A hotel ablakából.


Nekem nagyon tetszik.