Quiche.... Kapros lazacos quiche

Imádom.....                         

                      

                                                

Lazacos quiche.

A feleségem készített most egyet saját kútfőből. Igazán sajnálom, hogy nem kóstolhatom meg.

Természetesen a nagyobbik lányunk is ott sürgölődik a konyhában.

 Akkor most át is adoma "szót":

Münchenben járva, a belváros piacán, egy ínyencségeket árusító boltban bukkantunk erre a finomságra. Ricsi (ez én lennék) onnantól kezdve, ha lehetősége adódott rá, ilyet evett.
A quiche francia étel, a franciák pizzájának is szokták nevezni, de ez inkább csak annyiban helytálló analógia, hogy éppen úgy végtelen a variációk száma összetevők tekintetében, mint a pizzánál. A quiche egy omlós tésztából és tejszínes-tojásos, gazdag feltéttel megpakolt lepény. Fogyasztható hidegen és melegen is.
Az én lepényformám nem épp nagy, de nagyon szeretem, mert szép is és Apu is gyakran használta, ezért 
érzelmileg kötődöm hozzá.

Kicsit aggódtam, hogy talán túl kicsi lesz, de végül sikerült jól eltalálnom az arányokat és nagyon elégedett lettem az eredménnyel. 

Íme a recept:

Hozzávalók

Tésztához:

18 dkg liszt
12 dkg vaj
1   tojás
1   ek hideg víz

Töltelékhez:

200 ml tejszín (zsíros)
2    tojás
30 dkg lazacfilé
kapor (ízlés szerint)
4-5 szem aszalt paradicsom 

1. A tésztához a lisztet egy tálba szórjuk és a hideg, kemény vajat apróra vágva hozzáadjuk. Csipet só, és mehet hozzá a felvert tojás, amibe belekeverjük a kanálnyi hideg vizet. A tésztát gyors mozdulatokkal összegyúrjuk, hogy minél rövidebb ideig érintkezzen a kezünkkel, különben a vaj nagyon megolvad. Ha összeállt a tészta, alufóliába csomagoljuk és a hűtőbe tesszük fél órára.
2. A lepényformát kivajazzuk, lisztezzük. A vajas tésztát kb. fél centisre nyújtjuk, a méretnél figyeljünk arra, hogy ne csak a forma alját, de a peremét is borítsa be.
                                                                                    

Ha ezzel megvagyunk, szurkáljuk meg a tésztát villával és borítsuk be sütőpapírral. Erre öntsünk nehezéket, babot vagy rizst. Erre azért van szükség, hogy ne púposodjon fel a tészta.



Helyezzük a sütőbe 15 percre. Légkeverésen 180 fokon, villanysütőben 200 fokon 15 percig sütjük. Ezután eltávolítjuk a nehezéket és további öt percig visszatesszük a sütőbe.
3.A töltelékhez a tejszínt összekeverjük a tojásokkal, sózzuk, borsozzuk. A kaprot apróra vágjuk és a keverékbe szórjuk. 
A lazacot kb. 4X4 cm-es darabkákra vágjuk és elkeverjük a tejszínes masszával. Ezután a piteformába öntjük az egészet, aszalt paradicsommal díszítjük és mehet is vissza a sütőbe. A sütő hőmérsékletét csökkentsük 180 fokra (villany) ill. 160 fokra (légkeveréses). Süssük harminc percig. 

 

Azt mondják, másnap az igazi. Erről nem tudok nyilatkozni, estére elfogyott. :)


Istenien néz ki. Ugye?

Jó étvágyat kívánunk mindenkinek!

Meggylekvár

Szerencsém van. A Feleségem egy újabb recepttel örvendeztetett meg, amit megoszthatok Önökkel.

Meggylekvár

Az eperlekvárfőzés után érzett katarzis és büszkeség arra sarkallt, hogy meggylekvárt is főzzek. Alig vártam, hogy lemenjen kicsit a meggy ára, és nekieshessek, bár volt egy olyan hátsó gondolatom, hogy ha az eper pucolása ennyire megviselt, hogy fogom viselni a nagy mennyiségű meggy magozását. De nem hátrálok meg! Dacára annak, hogy a barátnőm két vödör meggyet adott nekem, mert négy meggyfa is van a kertjében, nem abból készítettem a lekvárt. Lányaimat kézenfogva kibaktattunk a piacra és vettünk 6 kg meggyet. Cukimuki piros szoknyás vesszőkosárkámmal vonultam nagy vagányan a piacon, de hamar elfáradt a karom.
Hazaérve nekiláttam a magozásnak. Azzal kezdtem, hogy magamra húztam az egyik futóversenyen kapott pólót, amit majd nem sajnálok befogni takarítós rongynak, ha nem tudom kimosni belőle a meggyet. És akkor nekiláttam. Szokásos szűrőkanalas mosás, nagy tálcára halmozás, indulhat a magozás. Nagy megkönnyebbülésemre, a meggyet elég könnyű magozni. Puha volt, könnyen kifordult belőle a mag. Ezt a tényt először csak félve mertem felismerni, attól tartva, még nagyon az elején járok és majd jön a feketeleves. De nem. Rendkívül sok időm ment el vele, de maga a magozás kellemesebb elfoglaltság volt, mint az eperaprítás. Ami némileg kellemetlenné tette az az volt, hogy a gyerekeim közben a Disney Channel-t nézték. Borzalom!
Mikor készen voltam a magozással, lemértem a nettó gyümölcsöt. 4,3 kg volt. Voltak olyan szemek, amiket ki kellett kukáznom, így a súlyveszteség ebből is adódott. Kilónként 15 dkg cukrot terveztem hozzáadni, de végül összesen 60 dkg cukrot tettem hozzá. Nem hagytam állni, mint az epret, mert most sokkal melegebb volt, mint mikor azt készítettem, hanem azonnal alágyújtottam. Ezt is kb. két órát főztem, és úgyanúgy szétcsapattam botmixerrel, mint az epret. Aztán ismétlődött a jól bevált eljárás: steril üvegek, celofán, fejre állítás, majd dunszt. Isteni lett!
De tényleg! Sütöttem palacsintát és meg is kóstoltuk. Ez az első lekvárom, ami pont annyira "édes", amennyire én szeretem. Illetve savanykás. Aztán feldobtam a képet a face-re és azonnal mindenki kóstolót akart. Jaj... Olyan is volt, aki azon aggódott, hogy miért nem pálinkát főztem a meggyből. Hihihi! Azt a profikra bízom!



Szóval, 6 kg (4,3kg) meggy
           60 dkg cukor

Ebből a mennyiségből 7 kisebb üveg lett. 

Amint látom hamar el is fogyni.

Remélem megpróbálják elkészíteni. Sok sikert és örömet hozzá......

Hogy sikerült?

Epres "Margarita"

Epres margarita...... Na azért ez komoly túlzás, de mégsem hívhatom eperturmixnak. Annál fenségesebb! Nézzék meg! A látványa........ Kostólják meg! Az íze......
Arról ne is beszéljünk, hogy alkoholt még nyomokban sem tartalmaz.

Ha már itt a nyár, használjuk ki! Frissítőt készítettem magamnak és a kollégáimnak. A jó kis német sörükre nem cserélnék le, de azért így sikert arattam náluk.

Hozzávalók kb 1,5 literhez

400 g friss eper

0,6 l 100% almalé, lehetőleg szűretlen

0,5 l eperlé

2 db lime 

Megmostam az epret, mivel azonban a  vendégház szobáinak nem tartozéka a turmixgép, így egy lapos tányérba helyeztem az epreket. Apróra vágtam és és egy villával nagyon alaposan összenyomkodtam. Könnyű dolgom volt mert nagyon éretteket választottam, mivel már akkor is tudtam, vendégházunk fent említett hiányosságairól. Beleöntöttem egy másfél literes, széles szájú műanyag palackba. Fő a találékonyság. Ugye?

Hozzáöntöttem kb 0,2 l almalevet és kb ugyanannyi eperlevet. Ráfacsartam egy alapos mosás után a két félbe vágott, azaz négy fél lime-ot, majd nagyon alaposan összeráztam.

A maradék mennyiségeket is hozzáöntöttem, mind az eper mind az almaléből. Egy napra hűtőbe helyeztem és másnap este egy ledolgozott nap után, gyönyörű panorámás teraszomon fogyasztottuk.

Egészségünkre!

Pármai sonka sárgadinnyével, németül...

Nem arról van szó, hogy lefordítanám, csupán arról, hogy német alapanyagból készítve pármai sonka helyett feketeerdei sonkát használtam.
Kézenfekvő megoldás.
Nagyon ízletes lett így is.

Véleményem szerint egy ilyen, könnyű egészséges reggelihez vagy, vacsorához, bármilyen érlelt, levegőn szárított, vagy füstölt sonkát használhatunk. Pármai, serrano, feketeerdő.......

Ebben az esetben én egy kis friss ananászt is szeleteltem hozzá, tovább fokozva ízeket. Erről a L'ecsó című rajzfilm egyik jelenete jutott eszembe, mikor a főhős Remy, a tesójával, Emillel kóstóltatja a különböző ételeket és, a gondolataiban mindenféle gyönyörű színkavalkád jön létre a különféle mennyei ízektől. Mint valami mennyei tüzijáték.

Hozzávalók:

szeletekre vágott sárgadinnye
szeletekre vágott ananász
nagyon vékonyra szeletelt feketeerdei sonka

ízlés szerinti mennyiségben.


Jó étvágyat kívánok minden kedves olvasómnak!


Csak a teljesség igénye miatt.
Schwarzwaldrauch mit Zuckermelone.

Mindenkinek ízlett?

Bayreuth

Tulajdonképpen ebben a városban dolgozunk, és még alig alig ejtettem szót róla.
Mit is érdemes tudni......
Wagner lázban ég a város, mivel éppen most ünneplik születésének 200. évfordulóját. 1813. május 22-én született Lipcsében. II. Lajos bajor király kegyeltje volt, az ifjú király rajongott a műveiért és Wagner személyiségéért. Nagy befolyása volt a nála harminckét évvel  fiatalabb II Lajosra.
Jó barátságban volt Liszt Ferenccel aki többször segítette pályafutását. Később elvette Liszt Ferenc Cosima nevű lányát. Bayreuth-ban építette az otthonát  a Wahnfried-et. (amit éppen most újítanak fel) Ő éppíttette a Festspielhaust, részt vett nagy álmának a megvalósításában is, a Bayreuth-i operaház építésében. Építési vállakozásai és zenei fesztiválja az anyagi csőd szélére sodorta élete utolsó éveiben. Végül a II. Lajos sietett a segítségére és a Festspielhaus adósságait magára vállalva.
Itt található Bayreuth-ban, a Wahnfried szomszédságában az a villa ahol 1886. július 31-én 74 évesen elhunyt Liszt Ferenc, a magyar zenei géniusz. Az egyik legtermékenyebb zeneszerzőnek számít 1400 kisebb nagyobb művével. Zsenialitására már első, 11 évesen adott koncertjén felfigyeltek, többek között Beethoven is.
A városnak 1975 óta van egyeteme is.

Az előzőekben említett mindkét épület, ennek a Neues Schloss-hoz tartozó parknak a tőszomszédságában található.



                                                                           



                                                                A ház melyben elhunyt Liszt Ferenc.


                                                    

                                                                        Wahnfried.

                 


                                                          A Bayreuth-i operaház.
                                             

Ezeken kívül is van látnivaló bőven. Az Altes Schloss,


                     












                                                          a Neues Schloss és Bayreuth egyéb kedves belvárosi épületei

       

                               

 Aki szereti Wagner muzsikáját, kerekedjen fel és látogasson el a minden évben megrendezésre kerülő zenei fesztiválra.


Ha tetszett és érdekesnek találta, vagy ismer valami érdekességet a fentiekkel kapcsolatban, írjon bátran és ossza meg velünk gondolatait, tudását!

                                         
.                                                   

Eremitage, Bayreuth

A következő látványosság amit meglátogattam az Eremitage. Az eső csepegett, így társaság hiányában egyedül indultam a felfedezésére. A látvány magáért beszél.

A parkolóból egy parkon át, vagy a park két oldalát szegélyező gyönyörű "zöldfolyósón" juthatunk a következő helyszínre.

Nekem nagyon tetszik, pedig ez az épület funkcionalitását tekintve csupán arra szolgált, hogy a park egzotikus, nem ezen az éghajlaton élő növényei átvészeljék a telet. 

Közelről már kicsit giccses, ugyanakkor elképesztő munka lehetett az elkészítése.

Nagyon kellemes volt e falak között és e gyönyörű parkban sétálgatni, ücsörögni, olvasgatni. 

Sajnos ez az impozáns wasserspiele nem működött.



A második látogatásomkor már szerencsém volt. Jobb idő volt, napsütés és működött a szökőkút.



A főépület a park többi részéhez képest, számomra nem volt annyira lenyűgöző. De ki ki eldöntheti saját maga.
                                     

Remélem sikerült felkeltenem az érdeklődést.

Valahol Európában....

Úton.........

Bamberg Alte Burg

Bamberg....  Még mindig....

De már a következő látnivaló, az öreg vár.

A kút.                                                                                              A lakótorony.

A vastag falaknál valyon a hőszigetelés volt az elsődleges szempont?

A várfalakon belül található ez a 33 m magas torony, amibe bárki felmászhat a kézzel írt tájékoztató szerint, 1 euróért, amit a kedves lépcsőmászó elhelyezhet a cetli mellett található becsületkasszában.

 A lépcső felfelé...... és természetesen visszafelé is.













Félúton valahol.....

A torony tetején vár bennünket a lenyűgöző látvány.

Szerintem ezért érdemes felmászni.

Nem csak akkor érdemes megnézni, ha Németországban utazva véleltlen erre járunk és meglátjuk kiírva az autópályán. Akár úti célként is tervbe vehetjük, amennyiben ilyen jellegű utat tervezünk.

Egyetértenek?

Bamberg

Türelmetlen vagyok... szabadnapunk van, már minden a neten elvégezhető dolgomat elvégeztem, olvastam várva kollégáimra. Negyed kettőkor úgydöntöötem bekopogok hozzájuk. 

Alszanak. Negyed kettőkor.

- Jöttök?

- hmmmmmm, háááááát......

-hova

- Nem mindegy? Bárhová.

- Most ébredtünk és.....

- Egyébként Bambergbe.

- aaaaaaaaaaaaaa, nem tudjuk.......

- Ok elmentem, majd jövök.

Így vágtam neki ennek a kirándulásnak.

A mindenhol megtalálható kép  Bamberg egyik gyönyörű épületérő, és a Dómról.

Igyekeztem olyasmit is fényképezni ami nem annyira jellegzetes mint a fenti épület.

 Engem ez is lenyűgözött. Milyen lehet itt élni egy ilyen házikóban a "folyóban"?

 Egy több száz éves fogadó.

Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy ismerjük a derékszöget. Tényleg? 

 

 A kép magáért beszél. (kevésbé a minősége inkább csak a látvány)

Érdemes megnézni.

Ugye milyen gyönyörű?

Eperlekvár

Most, hogy ilyen messzire kerültem a konyhámtól, segítséget kellett kérnem, hogy ne maradjak teljesen recept és bejegyzés nélkül.

Kiderült, hogy a feleségem eper lekvárt főzött.Megkértem hát, hogy írjon is hozzá nekem egy bejegyzést.Nagyon jól ír. De ezt nem csak úgy udvariaskodásból mondom. Kifejezetten jól. Szerintem írnia kellene. Nekem nagyon tetszik a stílusa.

Lássuk a bejegyzését.

Bevásárlás közben bájos üvegegkre bukkantam. A pénztárnál a hölgy érdeklődött, hogy epret főzök-e be. Nem, majd sárgabarackot. Mondtam én akkor, de azonnal meg is született a vágy, hogy eperlekvárt főzzek. Az eper egyébként is a kedvenc gyümölcseim egyike, kisebbik lányom pedig rajongásig imádja.  Neki is indultam a piacnak, hogy beszerezzem a lekvárnak valót. A receptet nem bonyolítottam túl, azért készítek itthon lekvárt, hogy minimalizáljam a mesterséges anyagok előfordulását a termékben. Sokan raknak az eper lekvárba citromsavat, nátrium-benzonátot, és nem főzik tovább 10 percnél, hogy maradjon benne vitamin. Hát, nekem ez kicsit faramuci logika, így inkább főzőm tovább, de vegyszer nélkül. Emiatt aztán a hozzávalók listája elég rövid:

5 kg eper

1 kg finomítatlan nádcukor

És akkor nagy lelkesen nekiláttam. Először az eprek apró zöld csumáját távolítottam el és adagonként szűrőkanálban alaposan megmostam őket. A legnagyobb tálcámra halmoztam őket, de csak a fele félt rá egyszerre. Akkor gondoltam, elkezdem beleaprítani a lábosba. Mivel szép nagyszemű epret vettem, négybe kellett vágni őket, időnként hatba. Azért itt már volt olyan, mikor azt éreztem, hogy lehet, hogy nem volt ez mégsem akkora ötlet. Borzalmasan lassúnak tűnt a folymat és a kezeimre pillantava kétségeim támadtak, hogy nem vágtam-e el az ujjam. De nem, csak az eper leve folyt patakokban a kezeimen. De akkor még hátra volt a másik 2,5 kilónyi eper. Újra csumázás, mosás és az aprítás.

Két epizódnyi ilyen-olyan helyszínelők pörgött le, mire az 5 kiló eper összeaprítva a lábosban figyelt. Jöhetett a cukor. Ami némileg kényszerpálya volt, mert mivel nagyon kevés cukrot használok, nem volt itthon egy kg-nyi kristálycukor. Ellenben egy kg finomítatlan nádcukor barátságosan mosolygott a polcon. Gyors konzultálás Mamival, aki szerint: “rakjál már bele rendeset is”, meggyőzött róla, hogy az tökéletes lesz. És akkor az egész zacskónyi barna cukrot rászórtam az összeszecskázott eperre. Megkevertem és ezzel éjszakára magára hagytam.

Másnap reggel alágyújtottam és gyakran kevergetve felforraltam. Alacsony lángon közel két órát főztem, folyamatos kóstolgatás mellett. Az íze fenomenális! 

Amíg főtt a lekvár, az üvegeket mosogatógépben kifőztem. Mikor már úgy gondoltam, jó a lekvár (ez akkor volt, mikor megláttam, mennyi az idő, és tudtam, hogy indulnom kell a gyerekért, hogy odaérjünk a hegedű órára), botmixerrel gyorsan széttrancsíroztam a magukat makacsul tartó nagyobb darabokat. Úgy látszik, még apróbbra kellett volna vágni őket. Felmerült bennem, hogy lemerek a levéből, még botmixerelés előtt, de annál sűrűbb volt, semhogy ezt meg tudjam tenni. A steril üvegekbe mertem a forró lekvárt és befőző fóliával fedtem őket. Miután rátettem a tetejüket is, néhány percre fejre állítottam őket. Ezután a bebugyoláltam őket egy törölközőbe, és betakartam az egészet Ricsi dunyhájával. Egyszerűen szólva, dunsztba tettem őket. Nagyjából kettő napra volt szükség, hogy teljesen kihűljenek.

Roppant büszke voltam magamra, hogy ezt így megcsináltam. A lekvár sajnos kicsit híg, ámbár ez engem nem keserít el, a színe pedig egészen mélyvörös lett, a barnacukornak köszönhetően. Gyönyörű!!! Miért, nem? De! Már megint igazam volt... ;)

Tetszett?